Írás és olvasás
Már régóta készülődöm megújulni. Akár tetszik, akár nem, tudomásul kell vennem, hogy az olvasás két évszázada leáldozott (lásd ott) és egy digitális, vizuális élményekre építő világ vesz körül minket. Már legalábbis az elmélyült, komoly olvasás ideje mindenképpen lejárt, amikor nem fantasy könyvekkel menekülünk a valóság elől, nem krimikkel „kapcsolódunk ki”, hanem valamit közölni is szeretnénk (ezt nevezték régen az iskolában mondanivalónak).
Egyrészt tehát az emberek már nem olvasnak, rettenetesen nagy viszont a konkurencia az írók között. Annyi van, mint égen a csillag, számon tartani, nyomon követni őket lehetetlen. Elvileg jó hír lehetne, hogy ennyien foglalkoznak írással, de igazán nagy csak nagyon kevés van köztük. Félek, hogy alig marad majd valami, amikor az idők rostáján kihullanak azok, akik nem alkottak maradandót.
Virtuális világ
E két ellentétes irányból érkező hatásra döntöttem úgy, átköltözöm a virtuális világba. Mondjuk lehetett volna olyan következtetést is levonni a fenti élményekből, hogy akkor nem írok és nem olvasok, de ehhez valahogy nem fűlik a fogam.
Ám ha az ember blogot ír, más játékszabályok érvényesek. A pillanat embere a pillanat alatt szeretne információhoz jutni. Ezt elég nehéz elfogadni, de saját életemben is érzem, hogy egyre kevesebb idő jut az elmélyült gondolkodásra, az alaposan megrágott, megemésztett érvek csatájára. A ma híre a holnap hulladéka. Nem is értjük, miért volt hír. Már nem is emlékszünk rá.
Ezen szeretnék valamennyit változtatni. Ezért elképzelésem szerint ezen a felületen nem csak cím és téma szerint, de időrendben is lehet majd keresni. Például, hogy mit gondoltam valamiről két évvel ezelőtt. Sőt, akár húsz évvel ezelőtt, amikor még nem létezett a blog mint műfaj. De már akkor is írtam. Lehet, hogy előások valamit a messzi múltból is, amikor még számítógép sem létezett, nem csak blog. Merthogy már akkor is írtam. Eleddig, ahogy mondani szokás, az íróasztalfiókomnak, aztán a merevlemezemnek, ami nem sokkal ezelőtt átadta helyét egy memóriakártyának.
Kétségtelen, hogy egy 10 gigabájtos tárhely foglalása egy szerveren sokkal kevesebb környezeti kárral jár mint akár a legkisebb példányszámban is kinyomtatott könyv. Ráadásul jó esély van rá, hogy soha nem vész el, ami rajta van. Hiszen az internet éppen attól veszélyes hely, hogy ami oda kiszabadul, klónozódik, mint a mítoszok hidrája, ezer feje nő, valahol mindig megmarad, nem lehet tőle véglegesen megszabadulni. Ez jó is, mert nincs elveszett információ, de rossz is, mert nincs elfeledett információ. Ahelyett, hogy óvatosságra intene, a legtöbbeket – különösen a közösségi média felületein – felelőtlen kitárulkozásra késztet.
Szerkesztési elvek
Ezeket a csapdákat szeretném elkerülni. Ezért a blog őszinte, hátsó gondolatoktól mentes, de nagyon szigorúan strukturált és névtelen lesz. Nem lehet majd nyílt kommenteket írni. Nem kívánok fizetett vagy fizetetlen, lelkes amatőr vagy elszánt profi trollok céltáblája lenni. Ugyanakkor szeretném, ha az értelmes olvasóval kialakulhatna egyfajta párbeszéd, ami előre mozdíthatná a közös gondolkodást. Nem tartom magam tévedhetetlennek, ezért szívesen várok az enyémtől eltérő, azt módosító véleményeket, vagy továbbgondoló hozzászólásokat is. A véleményeket és hozzászólásokat elolvasom, és ha érdemi hozzászólást tartalmaz, publikussá teszem. A kommentelők az email megírásával annak közléséhez az adatvédelmi törvény előírásai szerint hozzájárulnak.
Fenntartom a jogot, hogy valakinek a hozzászólását egyáltalán ne közöljem és arra ne reagáljak, hogy magánlevélben reagáljak, illetve hogy a blogom felületén teljes egészében vagy részleteiben, szerkesztve vagy anélkül nyilvánosságra hozzam. A hozzászólások tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalok, és azt a szerkesztéssel irányítottan nem változtatom meg. Igyekszem a hozzászóló szándékát csorbítatlanul továbbítani. Ha itt kialakul egy érdemi vita egyes kérdésekről, annak a berekesztését is magam döntöm el, hogy mikor történjen, főként, hogy ne váljon parttalanná.
A kis tréfamester
Inkognitómat (ami, mint tudjuk, nem azonos a kimonóval) lehetőség szerint nem fedem fel. Nem mintha félnék vállalni a véleményemet, hanem éppen ellenkezőleg, szeretném, ha kizárólag az itt írtak és ne valamilyen más forrásból származó előítélet alapján alkossanak az olvasók véleményt. A Bolond Istók név ugyan a népmesékből való, de lehettem volna a király bolondja is. Azt ugyanis nem fejezik le akkor sem, ha igazat mond. Kinevetik, az igaz, de azért elgondolkodnak a tréfáin. Ha jók. Egy jó tréfamester szeretnék lenni. Élvezzétek az írásokat.
2022. november 23.
Vélemény, hozzászólás?