A kihívás

Biológiai és társadalmi fenntarthatóság

Írta: Bolond Istók

Ezt a tanulmányt már több mint egy évvel ezelőtt írtam, de a benne foglaltak azóta sem vesztették érvényüket, inkább csak az újdonság erejük csengett le. Most, hogy vírusügyben továbbra is dúl a számháború (csak a másik háború miatt már senki nem vesz róla tudomást) nem árt kicsit feleleveníteni, hogy miért is lett olyan tünékeny ez a vírus amint lehetett másról beszélni.

Fenntarthatóságok és koronák

Talán az éghajlatváltozást leszámítva egyetlen olyan aktuális és az egész világra kiterjedő kérdéssel sem kell társadalmunknak mostanában szembenéznie, mint a koronavírus járvány. Sem időszerűsége, sem fontossága nem vitatható, ahogyan az sem, hogy a társadalom fenntarthatósága és állóképessége szempontjából igen csak nagy kihívásról van szó. Az ENSZ 17 Fenntartható Fejlesztési célja közül különösen a harmadikkal, az emberi egészség és jólét biztosításával van szoros kapcsolatban.

Kérdés azonban, hogy amikor fenntarthatóságról beszélünk, csak a társadalmi fenntarthatóságot értjük alatta, vagy esetleg vetünk egy pillantást a társadalmunk fenntarthatóságát alapvetően meghatározó biológiai fenntarthatóságra is. A Brundtland féle megfogalmazás ugyanis gumiból van és kizárólag az iparosodott nyugati társadalom nézeteit tükrözi. Az a lózung, hogy a jelen szükségleteit úgy elégítjük ki, hogy nem veszélyeztetjük a jövő generáció szükségleteinek kielégítését, semmit nem ér, ha nem tesszük mellé, hogy fejlődés alatt nem növekedést értünk és mindezt csak a környezet eltartóképességének függvényében. Mindezek ellenére nyilvánvaló, hogy a Brundtland-féle megfogalmazás az emberi társadalom fenntarthatóságáról szól – ahogy ők gondolják.

Túl azon, hogy az emberi társadalom a földi ökoszisztémáknak csupán egy alrendszere, egyértelmű, hogy az emberre mint biológiai lényre épül. Egyelőre, és reméljük még sokáig. Amiből szükségszerűen következik, hogy a faj fennmaradásához szükséges ökológiai peremfeltételek megőrzése kell elsődleges célja legyen. Ez a valódi fenntarthatóság és erre kellene rárakódjanak a társadalmi fenntarthatóság elemei, azokon belül pedig a társadalom állóképességének fokozása az olyan kihívásokkal szemben, mint a koronavírus megjelenése és terjedése.

A probléma tagadhatatlanul komoly, de a súlypontok jelenleg egészen máshová helyeződnek, mint ahol lenniük kellene. Ha ugyanis lehántjuk a politikai és szakmai felelőtlenség, a politikai és nagyon is valóságos haszonlesés, hírek és álhírek, összeesküvés elméletek és a tudatlanságból eredő pánik burkait, egészen más kép fog kibontakozni, mint amit most látunk. Egy olyan betegségé, amely nem több és nem kevesebb, mint az eddigiek, és amellyel előbb-utóbb meg kell tanulnunk együtt élni, ha a biológiai lényünk egészségét és a rá épülő emberi társadalmat hosszú ideig fenn kívánjuk tartani. Ezt a betegséget differenciált járványkezeléssel lehet kordában tartani. Az alábbi tanulmány egy ilyen stratégia felvázolására tesz kísérletet.

Eredetmondák

Talán furcsának tűnhet a kijelentés, de a fenntarthatóság szempontjából valójában lényegtelen, hogy a vírus pontosan honnan indult hódító útjára és a vázolt mechanizmusok közül melyik volt a valós kiindulási ok: elszabadult laborkísérlet, valamilyen orvostechnikai manipuláció, az egyre csökkenő életterű vadvilágról történő átugrás, vagy a vuhani húspiacon uralkodó higiénikus viszonyok. Ezek a tényezők ugyanis mind egy fenntarthatatlan civilizáció globalizáció elnevezésű betegségeinek a tünetei. Magyarán a koronavírus járványt egyáltalán nem a vakvéletlennek, a teremtő bosszújának, hanem kizárólagosan csak „magunknak köszönhetjük, de ez a közvéleménynek, a döntéshozóknak egyáltalán nem esett még le” (Földvári Gábor in Dobos 2020). Pedig az Európai Unióban már évekkel ezelőtt lezajlott egy járványtani program (Pandem 2017), amelynek a végkicsengése a következő volt: nem az a csoda, hogy kitört egy új világjárvány, hanem hogy ez nem előbb történt meg. A világ pedig nem készült fel egy új pandémia kezelésére (Hvg.hu 2017). Ugyanakkor vannak közös pontok, amelyekhez mindegyik tünet kapcsolódik. Az AIDS-től kezdve a dengue lázon át az Eboláig minden újonnan keletkező betegség a melegebb tájak felől érkezett és mindegyiknek köze van az állatokhoz. A trópusi és szubtrópusi éghajlat alatt az ökoszisztémák diverzitása sokszorosa az északibb biomokénak, ugyanakkor az ökológiai háttér, az élettér fogyása hatalmas szelekciós nyomást gyakorol az állatvilág képviselőire és kórokozóikra egyaránt (Dobos 2020). Ennek a nyomásnak a következménye, hogy az emberi élettérhez egyre közelebb szoruló állatokban szaporodó kórokozók a kergemarha kórtól a madárinfluenzáig az úgynevezett faji gát lerombolásával jutnak szóhoz (Gibb et al. 2020). Ez azt jelenti, hogy a fertőzés valamely állatfajról „átugrik” az emberre. Ehhez nagyon komoly biokémiai változások szükségesek. A prion betegségből vagy az influenza vírusából azért nem lett komolyabb járvány, mert az egyes fajok immunrendszere és biokémiai háttere jelentősen eltér. Ahhoz, hogy az új ágens valóban fertőző legyen, fel kell passzálódnia, az új gazdafajban kell teret nyernie. A kutatások alá is támasztják a koronavírus esetében ezeknek a lépéseknek a megtörténtét (Andersen 2020). Vagyis jó közelítéssel kijelenthetjük, hogy az új vírus az evolúció és a természetes szelekcióra rakódó ember alkotta mesterséges szelekció terméke.

Kötelező és szabadon választott gyakorlatok

„Egy vírusnak az az érdeke, hogy terjedjen, és nem az, hogy gyilkoljon. Amikor egy vírus így viselkedik, az egy baleset, a természet balesete.”

Guido Silvestri[1]: Il virus buono

Nagyon nagy a zűrzavar a fejekben a koronavírus valódi jellemzőivel kapcsolatban. Ennek csak egy része írható annak rovására, hogy új mutációról van szó és keveset tudunk róla. Sokkal inkább a modern ember tudatlansága, pánikra való hajlamossága, manipulálhatósága és egy alapvetően téves szakmai felfogás a ludas. Ma úgy tekintenek minden fertőzéses betegségre, mint amitől mindenképpen meg kell menekülni. Holott a kórokozók egy folyamatos átmenetet alkotnak az olyan feltétel nélkül halálos kimenetelű betegségektől, mint a veszettség (2004-ben igazolták először, hogy egy olyan áldozat, akin már kifejlődtek a tünetek, túlélte a betegséget, Lite 2008) vagy a kergemarhakór (itt túlélőről nem tudunk) egészen az ártalmatlan fakultatív patogénekig, amelyek a környezetben mindenhol megtalálhatóak és csak érzékeny szervezetben okoznak gondot, vagy az opportunista fertőzésekig, ahol a szervezetben folyamatosan jelen lévő kórokozó a gazdaszervezet gyengeségét kihasználva tud csak klinikai tüneteket produkálni (Alberts et al. 2002). A korona vírus ugyan obligát patogén, mert a gazdaszervezeten kívül nem életképes, de a fertőzést sokan tünetmentesen vészelik át. A lentebb kifejtendő körülmények függvényében nem kell tehát feltétlenül halálos betegségnek tekinteni. Ugyanakkor, ha az ember biológiai fenntarthatósága szempontjából szemléljük a megjelenését, akkor az elsődleges feladat az immunrendszerünk felkészítése lenne az új kihívásra, nem pedig a pánik, elzárkózás, menekülés, tagadás, vagy éppen a tudomány mindenhatóságába vetett naiv hit.

Ez a vírus igen változékony, rendkívüli gyorsasággal változtatja a felületi antigénjeit. Az ilyen kórokozók legtöbbször kénytelenek opportunisták lenni, ellenkező esetben sikeresen irtanák ki saját gazdaszervezetüket. Ebből következik egy fontos dolog: vakcinával védekezni ellene eléggé illúzió. Mire az egyik vakcina kész, a vírus már máshol jár. Hagyományos attenuált vakcinával védekezni pedig még kevésbé hatásos, mint a Sinopharm példája mutatja. Az mRNS lehet jó, de biztosan nem tart sokáig, mert lebomlik és keveset tudunk még róla. A vakcinázás tehát lehet egy a védekezés stratégiái közül, de abszolút fegyverré tenni semmiképpen nem érdemes.

A természetes immunitás és a vakcinázás szerepe

Mint említettük, olyan betegségről van szó, amely ellen kiválóan tud védekezni a szervezet, ha fel van készülve rá. Ez azonban csak egy elméleti lehetőség, a valóság ennél sokkal sokrétűbb: nagyon keveset tudunk a betegség lefolyásáról, a hosszú távú hatásairól, és arról is, hogy a kialakuló természetes immunitás mennyire és milyen hosszú ideig véd meg a további fertőzésektől. A betegség immunológiai lépései ma már elég jól ismertek (Schenten and Bhattacharyan 2021), de hogy egy-egy emberben mikor milyen folyamatok és főleg miért kerülnek előtérbe, arról keveset tudunk. Akárcsak az influenzánál, életre szóló védettségről itt sem beszélhetünk, és ez már be is igazolódott az Indiából kiinduló delta változat esetében. Idén februárban még úgy tűnt, hogy a túlnépesedett ország megúszta komolyabb veszteségek nélkül a járványt, és a szakértők azon morfondíroztak, hogy vajon miért esett le hirtelen az új megbetegedések száma. Azért-e, mert a járvány villámgyorsan végigsöpört az országon és a legtöbb ember enyhe tünetekkel vészelte át – a becslések szerint a populáció 40-50%-a esett át a betegségen – vagy az indiaiak annyira piszkosak, hogy saját jól edzett immunrendszerük áll a kedvező fejlemény hátterében (Keresztes 2021). Aztán májusban jött a delta, és soha nem látott magasságokba emelkedett a betegségek és halálesetek száma. A mítosz, hogy az indiaiakat nem fogja az új vírus, összeomlott. Nekiálltak vakcinázni és egyúttal azt is vizsgálták, hogy akik átestek a betegségen, mennyire lesznek védettek. Az eredmények még bizonytalanok, de annyi látható, hogy az újonnan kifejlődött mutáció ellen a korábbi változat elleni természetes immunitás éppoly hatásos lehet, mint a vakcina (Sarraf 2021).

Feltehetőleg vannak, akik természettől fogva védettek, ellenállók, akiken „nem fog” a vírus, de ezeket az embereket nagyon nehéz megtalálni, éppen mert nem betegszenek meg és igen kevesen is lehetnek (Cox 2021). Ennél sokkal nagyobb azoknak az aránya, akik valamilyen formában már ki voltak téve a vírusnak, és akár volt tünetük, akár nem, védettekké válnak a betegséggel szemben (Kojima and Klausner 2021). Egy izraeli vizsgálat elég nagy számú betegen konkrétan azt találta, hogy a Pfizer termékével vakcinázott betegek 13-szor nagyobb eséllyel kapnak a legújabb delta variáns révén áttöréses fertőzést és esnek áldozatul tünetekkel járó megbetegedésnek, mint azok, akik korábban már voltak fertőzöttek és akikben még fennáll – a vakcina okozta védettségnél hosszabb ideig – az ennek során szerzett természetes immunitás (Gazit et al. 2021). Az enyhe vagy tünetmentes COVID fertőzöttek immunrendszerét is igen hosszú időre megbolygatja a vírus és ez megmutatkozik mind a tüskefehérjére reagáló T sejtek jelenlétében, mind a gyulladásokat kiváltó folyamatokban, amelyek eredménye adott esetben autoimmun betegség, például izületgyulladás lehet (Kennedy et al. 2021). Ez utóbbi nem jó hír, ennek ellenére a természetes immunitás lehet igen hatékony, csak éppen a hivatalos szervek például az Egyesült Államokban nem nagyon hajlandóak ezt tudomásul venni. A tagadásnak súlyos következményei voltak az év első részében, amikor a fertőzésen már átesetteket oltattak, ahelyett, hogy olyanoknak adták volna, akik még nem voltak kitéve a vírusnak (Makary 2021). A vakcina a már gyógyultaknak nem ad további védettséget, úgy kell tekinteni őket, mint akik már kaptak egy oltást. Inkább olyanoknak kell adni, akiket foglalkozásuk, koruk vagy társbetegségeik miatt indokolt oltani. Más részről ha korábbi fertőzések nem adnak védettséget egy-egy új variáns ellen, akkor ugyan a vakcinák miért adnának (Shrestra et al. 2021)? Valójában azonban nem is az a kérdés, hogy történik-e újrafertőződés, hanem az, hogy az mennyire súlyos, illetve tovább tudja-e adni az illető a fertőzést. Ha valaki újrafertőződik, de enyhe tünetei lesznek csak, az kevésbé érdekes a számára (Flynn 2021).

Miért érzékeny az egyik ember és miért nem a másik? Ennek alapvetően kétféle oka lehet: az egyik, hogy vannak olyanok, akik valamilyen oknál fogva már a vírussal való találkozás előtt védettek, vagy legalábbis kevésbé érzékenyek a fertőzésre, illetve vannak mások, akik éppen ellenkezőleg, az átlagnál érzékenyebbek és nagyobb veszélyben vannak. A kétféle irány kutatása igencsak előre vihetne a fertőzés leküzdésében, ahelyett, hogy a teljes népességet egy kalap alá véve halállal riogatunk mindenkit, aki nem oltatja magát. Felvetődött a lehetőség, hogy a korábbi náthák, megfázások – amelyek nagy részét szintén koronavírus okozza – eredményeként a szervezetben keresztimmunitás lehet jelen. Ezt jórészt a T sejtek memóriájának köszönhetjük, amelyek az immunrendszer többi részének a gyors és hatékony mozgósításával a COVID-19 lefutásának súlyosságát és a fertőzés továbbadásának lehetőségét csökkentenék. A kutatók azt találták, hogy a SARV-CoV-2 tüskefehérjéjét olyan emberek immunrendszere is felismeri, akik a vírussal korábban még nem találkoztak (Mateus et al. 2020).

Egy tanulmányban négy forgatókönyvet vizsgáltak meg, és azt találták, hogy ilyen esetekben az „emlékező” T-sejtek miatt a tüdőbántalmak kialakulásának veszélye, illetve a felső légúti megbetegedések súlyossága is csökkenhet, valamint hamarabb alakul ki az ellenanyag termelés. Fontos hangsúlyozni, hogy a kérdéses T sejtek nem védenek meg a fertőzéstől, csupán annak súlyosságát és időtartamát csökkentik. Az is elképzelhető, hogy egyénenként, illetve földrajzi területenként eltérő, melyik forgatókönyvnek van nagyobb esélye. Ugyanakkor azonban, tekintve hogy ilyen memória sejtje az emberek majdnem felének van, a keresztimmunitás a járvány rövid és hosszú távú lefutását egyaránt nagy mértékben befolyásolhatja (Lipsitch et al. 2020). Természetesen a keresztirányú reaktivitást kifejező memóriasejtek még nem szükségszerűen jelentenek védettséget (De Vries 2020). Ennek ellenére az elgondolás éppen elterjedtsége miatt megér egy próbát. Különösen, hogy ha működik, akkor a nyájimmunitás elérésének idejét is közelebb hozhatja. Vakcinázás esetén pedig a vakcina okozta immunitással szinergiában hathat.

A másik oldalon ott vannak azok az emberek, akik valamilyen oknál fogva az átlagnál nagyobb veszélyben vannak. Felületes szemlélőnek ezek elég egyszerűen elintézhetők: az öregek, az alapbetegséggel vagy társbetegséggel rendelkezők. Csakhogy ez mind statisztika. Száz évesek is kigyógyultak és harmincas, egészséges embereket is elvitt a betegség. Ami az idős kort illeti, különbséget kell tenni az öregedés és az immunrendszer öregedése között, a kettő nem ugyanaz. Lehet olyan markereket találni, amelyek jellemzőek az immunrendszer öregedésére és így az idősek esetében is megállapítani, hogy várhatóan súlyos vagy enyhe lesz a betegség lefolyása. Az is jó korrelációt mutat, hogy ha a szervezet immunválaszában a veleszületett reakciók játszanak nagyobb szerepet, a lefolyás súlyos, ám ha az élet során szerzett adaptív immunválasz kerül előtérbe, enyhébb lesz. Ráadásul a jelenség nem feltétlenül korfüggő (Bartleson et al. 2020). Mindebből az következik, hogy nem annyire önmagában az életkor, hanem az immuntréning, az élet során a szervezetet ért különféle antigén hatások, kitettség határozhatja meg, hogy valaki milyen eséllyel birkózik meg a vírusfertőzéssel.

Ha az érzékenyítő pontokat akarjuk megkeresni, akkor látnunk kell, hogy vannak olyan peches embertársaink, akiknek az immunrendszere alkatilag alkalmatlan az egészséges immunválasz kialakítására. Vannak bizonyítékaink arra, hogy a genetikai eltérések befolyásolják az emberek veleszületett és szerzett (adaptív) immunválaszának erősségét. Sajnos az ilyen genetikai vizsgálatok elég drágák (Ovsyannikova et al. 2020). A bécsi orvosi egyetem munkatársai már több mint egy éve kimutatták, hogy a vírus elleni sejtes immunválaszban szerepet játszó természetes ölősejtek (az úgynevezett natural killer cells, röviden NK sejtek) felületén bizonyos esetekben hiányzik, illetve nem fejeződik ki egy olyan receptor fehérje, amellyel a vírussal fertőzött sejtek felszínén található másik molekulához kötődni tudna és amelynek révén beindulna a sejtes immunválasz. A jelenség korábban is ismert volt, de most úgy találták, hogy ennek a hibának a jelenléte a koronavírus fertőzések súlyosságát is minden esetben negatívan befolyásolja, magyarán ahol hiányzik a receptor molekula, a betegek sokkal nagyobb valószínűséggel kerülnek intenzív osztályra, mint azok, akiknek megvan ez a fehérjéjük az NK sejtek felszínén. Ráadásul a súlyos betegség kifejlődésében ezekben az esetekben az egyéb, máskor hajlamosító tényezőnek tekintett állapotok, mint amilyen az elhízás, szívbántalmak, vagy a magas vérnyomás, nem játszanak döntő szerepet (Vietzen et al. 2021). Aggasztó a feltételezés, hogy ha természetes immunválasz nem tud kialakulni a receptorok hiánya miatt, akkor a vakcina hatására hogyan tudna.

Oltani vagy nem oltani: ez itt a kérdés!

Ha tehát azt látjuk, hogy a koronavírus elleni védekezés a természetes immunitás kialakításával is megoldható, és esélyünk lesz rá, hogy az emberiség hosszú távon is ellenállóvá váljon az új kórral szemben, akkor a vakcina válogatás nélküli alkalmazása szakmailag nem indokolt és csupán tűzoltásként, krízishelyzetben szabadna használni. Mind a vírusnak, mind a sebtiben kidolgozott és engedélyeztetett vakcináknak nagy a változékonysága, változatos és megjósolhatatlan a kiváltott immunválasz, a védettség foka, és a fertőzőképesség is megmaradhat. Hosszú távú védelemre tehát ezzel a módszerrel nem lehet berendezkedni. Ha reálisan nézzük, a koronavírus elleni vakcinák szerepe alapvetően kétféle társadalmi haszonban csapódik le: olyan helyzetekben, amikor a tömeges megbetegedések és a természetes immunitás hiánya vagy sérültsége (idősebb, beteg emberek) miatt az egészségügyi ellátó rendszerekre nagyon nagy nyomás hárul, az egyetlen komoly hasznuk a túlterhelt és ezért eleve csökkenő hatékonyságú egészségügyi rendszer tehermentesítése. Más részről viszont ma már nagyjából tudjuk, hogy ha teljes védettséget nem is ad, és a fertőzőképességet sem szünteti meg, arra azért ideig-óráig jó, hogy a beoltott emberek fertőzése kevésbé legyen drámai és a betegség lefolyása enyhébb tünetekkel valósulhasson meg. De illúzióink ne legyenek: az eddig kifejlesztett vakcinák egyike sem csodaszer, egyike sem abszolút és/vagy tartós hatású, csupán egy eszköz az alkalmazkodásban. Sajnos részben politikai, részben szakmai hiúsági, de leginkább anyagi okokból ezek az árnyaltabb képet adó tényezők homályban maradnak.

Ugyanakkor – mint minden vakcinának – van bizonyos kockázata mindegyik megoldásnak, függetlenül attól, milyen típusba tartozik és milyen a hatásmechanizmusa. Nem kerülhetjük meg a kérdést, hogy ezek sebtiben kifejlesztett, nem kellő alapossággal bevizsgált szerek. Egy új gyógyszer kifejlesztéséhez alapesetben 12 évre van szükség (Kovács 2021). Azt is tudnunk kell, hogy nincs „jó” vakcina és „rossz” vakcina. Eltérő hatásmechanizmusúak és hatékonyságúak vannak: mRNS alapúak, alegység vakcinák, adenovírusos vektoros, attenuált készítmények, stb. Ezek közös jellemzője, hogy egyelőre nincsenek kipróbálva. Nem tudjuk, milyen mértékben véd, mennyi ideig, hányszor kell ismételni, fertőz-e, akit beoltottak, megfertőződhet-e akit már beoltottak, mi történik azokkal, akik már átestek és úgy oltják be őket. Részeredmények vannak (Pritchard et al. 2021) de messzemenő következtetéseket már csak azért sem lehet levonni, mert a vírus és vele a vakcinák hatásossága is folyton változik. Az sem zárható ki, hogy a jövőben lesz egy olyan vírusmutáció, amely éppen az oltottakban okoz majd súlyosabb tüneteket azáltal, hogy az azt semlegesíteni nem tudó ellenanyagokhoz kötődik és egy sor folyamatot indít be, többek között az immunrendszer túlzott reakcióját, az úgynevezett citokin vihart (Ovsyannikova et al. 2020).

Folyamatosan nő a tudásunk, de a következtetéseket nem mindig vonjuk le belőle. Bizonyos dolgokban azért biztosak lehetünk, ehhez nem kell sem jósnak, sem szakértőnek lenni: hány adagra van szükség? Akárhányra. Ha ezen az úton indulunk, sosincs vége. A negyedik, ötödik, akárhányadik hullám kialakulásában jelentős szerepet játszott a iatrogén ártalom: az oltottak csalóka biztonságérzete, ami egyértelműen a félretájékoztatás eredménye. Nem csodálkozhatunk, hogy csodálkozunk. Fertőződés és fertőzés oltás után is lehetséges és az oltások fél évnél tovább a vírus jelenlegi variabilitása fényében várhatóan nem lesznek hatásosak még annyira sem, mint az első időben.

Haszonlesés

Ennek ellenére a politikai és szakmai mantra egyaránt a vakcinázás mindenkinek, sőt mindenkinek sokszor. Populista politikusok riogatnak, hogy nélküle meghalunk. Gusztustalan kampányok épülnek rá, pedig nyilvánvaló, hogy így, ebben a formában drága, bonyolult és hatástalan. Csakhogy remek üzlet egyeseknek, és remek lehetőség a demagógoknak.

Az egyik oka tehát a mindenáron való erőltetésnek az, hogy a vakcina bombajó üzlet. Politikailag és gazdaságilag egyaránt. Van, aki tagadja, van aki még csak a fáradtságot sem veszi rá. Az amerikai államigazgatás képviselői rendszerint nem veszik a fáradtságot, hogy elmagyarázzák, miért erőltetik a mindenáron való oltásokat, de annak tudatában, hogy az USÁ-ban egyáltalán nem ritka a kormányzati és nagyvállalati felsővezetői pozíciók váltogatása, ki lehet találni, mi is a mögöttes valós ok. Autoriter társadalmakban pedig jó eséllyel politikai célokat szolgál minden ilyen intézkedés. A vakcinagyártók azzal dicsekszenek, hogy milyen gyorsan tudtak reagálni a kihívásra, egy év alatt készen lett a biztonságos, életeket mentő vakcina. Ez az érvelés azonban több helyen is sántít. Az egyik az, hogy a vakcinák azért lehettek készen ilyen hamar, mert fejlesztésük nem most kezdődött, a technológiával már évtizedek óta próbálkoznak, másrészt nagyon súlyos közpénzek mentek el a kifejlesztésükre, egyedül a BioNTech 450 millió dollárnak megfelelő támogatást kapott a hírvivő RNS molekula lipidbe csomagolt változatának kidolgozására, ami a Pfizer és Moderna vakcinák alapja (Reuters Staff 2020). A becslések szerint a kormányok és civil szervezetek összesen mintegy 10 milliárd (!) dollárral támogatták a vakcinák megjelenését (Paton és Lauerman 2021).

A Pfizer igen tőkeerős cég, más taktikát választott, nem fogadta el az amerikai kormány adományát, viszont bejelentette, hogy ő bizony profitra játszik, akár van járvány, akár nincs. Bár a számokkal titkolóznak, annyit lehet tudni, hogy minden egyes beadott dózis vakcinán majdnem 30% a tiszta haszon. Ennek eredményeként 3,5 milliárd USA dollár bevételük lett csak 2021. első negyedévében, amit az év végéig 26 milliárdra tornáznak fel (Robbins and Goodman 2021). A profitot a BioNTech céggel felezik. Ez utóbbi egyedül a 2021. év első félévében ezer milliárd magyar forintnak megfelelő nyereségre tett szert (Szabó 2021). Tekintve, hogy azt már most lehet tudni, az oltásokból rendszeres ismétlésre lesz szükség, bevételük hosszú időre garantálva van. Igény mindig lesz rá, mint az influenza vakcinára, mondta a cég főnöke, aki szerény 21 millió dollárt vitt haza idén. Bár a többi vakcina fejlesztővel együtt a Pfizer is igyekszik elkenni a pénzügyi vonatkozásokat, a profitéhségnek többféle következménye is van. Az egyik, hogy nagy valószínűséggel ez a vakcina lesz abszolút értékben is minden idők legtöbb hasznot hozó gyógyszeripari terméke, a másik, hogy áldásaiból az egyes országok teljesen aránytalanul részesülnek csupán. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az év első felében a vakcinák 87 százaléka ment a gazdag országokba, amelyek meg tudták fizetni és csupán 0,2%-ot kaptak a szegény országok (Robbins and Goodman 2021).

Feltehetjük a kérdést, hogy egy olyan helyzetben, amikor a kormányok kétségbeesetten próbálják országaik népét védeni egy olyan járványtól, amelynek – részben saját elbizakodottságuk és felkészületlenségük folytán – már eddig is alsó hangon 5 millió ember esett áldozatul, nem beszélve a gazdaság megnyomorításáról és az emberek életének felforgatásáról, mennyit ildomos kérni egy olyan vakcináért, amelyet ráadásul az ő támogatásukkal állítottak elő. A cégek azonban nem szívbajosak, nekik az üzleti etika igencsak tág fogalom. Ebbe beletartozik a két kínai cég is, a Sinovac és a Sinopharm, amelyek Szenegálnak például 20 dollárért adják az oltást. Az ország egy főre jutó egész évi egészségügyi költségvetése 60 dollár. A Moderna Kolumbia számára 30 dollárért árulja a portékáját, amelynek előállítása 3 dollárjába kerül. Az eladási ár majdnem kétszerese annak, amit az Egyesült Államokban kér ugyanazért. A WHO megállapította, hogy csak a gazdag országok számára előny a vakcina, a szegényeknek nincs pénzük rá (Paton és Lauerman 2021). Amikor pedig a szegény országok Indiával az élen a szabadalmi jogok védelmének átmeneti felfüggesztését kérték, hogy legalább maguk tudják gyártani a drága oltásokat, a Pfizer és az összes többi cég élénken tiltakozott még az ötlet ellen is (Robbins and Goodman 2021).

Az életmentő vakcinák egyeseknek tehát profitgyártó gépekké váltak. Ahogy már máskor is, az előnyök polarizálják az országokat. A magas jövedelmű országok meg tudják fizetni, az alacsony jövedelműek vagy nem engedhetik meg maguknak, vagy a világméretű Covax programból részesülnek, de a közepes jövedelműek számára, akik erőn felül költekeznek, a vírus elleni védekezés vakcinával igen drága mulatság lehet (Paton és Lauerman 2021).

Kétely és bizonyosság

A vakcinázás ellen nagyon sokan tiltakoznak, és ennek a fentieken túl is megvan a jó oka. A tudományba vetett hit megrendült. A tudomány kétségtelenül a valóság megismerésének az egyik legsikeresebb módja, amivel az emberi elme a körötte lévő világ magyarázatára előállt, de korántsem hibátlan, hiába próbálja magáról ezt terjeszteni. Az első, amit meg kell állapítanunk, hogy állítása ellenére korántsem objektív, és egyáltalán nem pártatlan. Mindig kora társadalmi viszonyaira reflektál és művelői nem vonhatják ki magukat azok hatása alól. Nem véletlen, hogy a modern tudomány a polgári forradalmak idején, a feudalizmus megrendülésével egyidejűleg ütötte fel a fejét, hogy Darwin a viktoriánus korban, több tudóstársával szinte egyszerre állította fel a szabadversenyes kapitalizmust legitimizáló evolúciós elméletet, vagy hogy a korszakalkotó fizikai felfedezések, amelyek egész világképünket megrengették és relativistává tették, a huszadik század vérzivataros átalakulásainak, a világháborúknak az árnyékában jöttek létre. A háború óta a monopolkapitalista nagytőke diktál, és a tudomány akarva-akaratlanul a szolgálóleányává szegődött. A ma tudósa tehát kénytelen pályázatokból vagy vállalati támogatásokból élni, és ez óhatatlanul megmutatkozik a tudományos eredmények értelmezésén is. Ez a tudományba vetett hit megrendülésének egyik oka.

A másik, hogy az oktatásban, tömegtájékoztatásban mint megfellebbezhetetlen igazság jelenik meg, holott éppen az a lényege, hogy nem állandó, és komplex folyamatok sokasága szabja meg, hogy mikor mit fogadunk el tudományos ténynek. Objektív már csak ezért sem lehet, hiszen a mikroszkóp felfedezése előtt egészen mást gondoltunk például az emberi test felépítéséről, mint azt követően. Wegener már régen meghalt, amikor zseniális megsejtését, a kontinensvándorlás elméletét a mérések bizonyítékai láttán ténynek fogadta el a tudomány. A saját korában sarlatánnak tartották. A fentiek alapján azonban a ma tudománya elsősorban nem a tiszta megismerést, hanem a technológia fejlődését szolgálja, irányított tudomány. Minden alapkutatás csak annyit ér, amennyit belőle a tőke hasznosítani tud, ezért a tudományos felfedezések nagy része tulajdonképpen nem más, mint a profithajhászás irányította technológiai fejlesztések előszobája. A nagyvállalatoknak van annyi pénzük, hogy mind a kormányok valóságérzékelését, mind a tudományos kísérletek értékelését a maguk képére és hasonlatosságára formálják. Emellett vannak kormányok, nemzetközi szervezetek által fizetett függetlenebb szakértők, akik ettől eltérő következtetéseket vonnak le ugyanazokból a tényekből, elég, ha az éghajlat változás körül kibontakozó vitákra gondolunk. Vagy a gyógyszer- és vegyszervizsgálatokra, amelyeket a gyártónak kell finanszíroznia, sőt az Egyesült Államokban egy új molekula mindaddig ártalmatlannak tekintendő, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.

E két tényező egybejátszása eredményezi a bizalmatlanságot, az áltudományok, az összeesküvés elméletek terjedését, hiszen nem csoda, ha az átlagember nem tudja, mit gondoljon, ezért azt gondolja, ami számára a legkényelmesebb. Csalódott a tudomány mindenhatóságába vetett hitében, ezért más igazodási pontot keres magának. Ráadásul minél fejlettebb a tudomány, annál nehezebben érthető szakzsargonba csomagolva tálalják a számára. Ezért a tudományos megismerés iránti bizalom visszaszerzése létfontosságú lenne, de nem úgy, ahogyan azt Amerikában elképzelik, a technológia vezérelt kutatás, a profitorientált fejlesztések megkérdőjelezése nélkül (Parikh 2021). Ha valaki nem hiszi el a tudományos bizonyítékokat, hamar az összeesküvés elméletek körében találja magát, és innen egyenes út vezet odáig, hogy se vírus nincs, se járvány. A tudomány iránti bizalmatlanság pedig közegészségügyi szempontból veszélyes viselkedésformák kialakulását eredményezi, mint a tömegrendezvények látogatottsága vagy a távolságtartás semmibe vétele, mint azt több ország példáján is igazolta egy tanulmány (Chayinska et al. 2020). Speciális eset a statisztikákkal való bűvészkedés, amelynek komoly hagyományai vannak és alkalmas arra, hogy egyes érdekcsoportok a saját javukra fordítsák akár úgy, hogy manipulálják, akár úgy, hogy a kétség magvait hintik el a statisztikákkal kapcsolatban, mondván, hogy „van a hazugság, a szemenszedett hazugság, valamint a statisztika” (Harford 2021).

Pedig a tisztességes statisztikák és a pártatlan tudás nagy kincs lehetne. Mint máskor is, mire a vakcinázás igazán beindult, a járvány alábbhagyott, de nem lehetünk biztosak benne, hogy nem azért, mert már végigment mindenkin, nem pedig azért, mert beoltottak ennyi meg ennyi embert. Vagy mert kialakult a természetes védettség ellene. Ráadásul az egyre felbukkanó változatok, mutációk bizonytalanná teszik az eddig megszerzett tudásunkat is, inkább csak nagy vonalakban és az átlagosan érvényes tapasztalatokra hagyatkozhatunk. Lehetnek még meglepetések, újabb hullámok, a kérdés csak az, hogyan érdemes reagálni rájuk.

A Nature által megkérdezett 100 immunológus nagy része egyetért abban, hogy a koronavírust kiirtani soha nem fogjuk tudni, az a világ valamely részén mindig jelen lesz, de ahogyan az emberiség végig fertőződik, megtanul együttélni vele. Az immunitás kialakulásával, még ha az nem is egy életre szól, a betegség gyengülni fog és mind a halálesetek, mind a súlyos kórházi esetek száma egyre csökken, ahogyan azt az influenzánál is látjuk. A vakcináknak addig lesz komolyabb szerepe, amíg a betegség és a gazdaszervezet egyensúlya ki nem alakul (Torensen 2021). Nagyon jó lenne, ha így lenne, mert ha a biológiai fenntarthatóságra szeretnénk építeni a társadalmi fenntarthatóságot, akkor mindenképpen ki kell találnunk, hogyan tudunk együtt élni ezzel az új kórokozóval.

Kínos kérdések és kockázat érzékelés

A téves értelmezések egy másik forrása a saját gondolkodásunk, kockázat érzékelésünk és kezelésünk. Ez a valódi kérdés. Hajlamosak vagyunk a jövőben bekövetkező, nehezen kimutatható, csak statisztikailag bizonyítható kockázatokat leértékelni, míg a közvetlen következményekkel járóktól félünk és megfelelő bíztatás hatására pánikba esünk. Pedig nem biztos, hogy a társadalom jó egészségének fenntartása szempontjából ez utóbbi, jelen esetben a járvány jelenti a nagyobb veszélyt.

Amíg nem volt készen még kísérleti stádiumban sem az a sok vakcina, ami most elárasztja a piacot, az egyes országok a védekezés egymástól gyökeresen eltérő különféle stratégiáit választották. Ezek a teljes elzárkózástól a teljes szabadságig és a honpolgárok kiskorúsításától a felnőtt, felelős személyes döntéshozásig, az őszinte tájékoztatástól a teljes hazugság kampányokig nagyon sokféle változatot mutattak. A teljes dilettantizmus és a cinizmus váltakozott a későn felismert szükségszerűséggel. Nem vehetők komolyan olyan intézkedések, amelyek a kormány által kedvelt területeken mentességet adnak a szabályok alól, de az olyan pánik és melodráma keverék sem, amikor jelentős politikusok jelentik be nagy nyilvánosság előtt, hogy ők inkább feláldozzák magukat az unokáik védelmében, vagy hogy aki nem „oltakozik” az szükségszerűen halál fia.

A másik oldalon pedig a nemtörődöm felelőtlenség okoz mérhetetlen károkat. Ha már tudjuk, milyen következményekkel járhat, akkor talán ne köpködjünk egymás sörébe pingponglabdákat, amint az történt egy tiroli síparadicsomban, illetve ne járjunk zsúfolt focimeccsekre, mint az Atalanta – Valencia meccse volt Bergamóban, ahol aztán az egész koronavírus mizéria legszörnyűbb állapotainak kialakulása és rengeteg értelmetlen haláleset lett a következmény (Nagy 2020). A légszennyezettség – nem meglepő módon – szintén növeli a COVID-fertőzések súlyosságát különösen az idősebbek és a régóta szennyezett levegőben élők körében (López-Feldman et al. 2021).

Érdemes megvizsgálni, hogyan reagálnak az egyes országok a járványra. A legkövetkezetesebben talán Svédország jár el, ahol az első pillanattól fogva különös dolgok történtek: nem a politikusok, hanem a járványtani szakértők hozták a döntéseket, ezeket őszintén és a teljes média felületen kommunikálták, majd anélkül, hogy bármilyen kényszer intézkedést vagy lezárást hoztak volna, hagyták, hogy az élet menjen tovább a maga medrében. Okoztak ezzel haláleseteket? (Schultz 2021) Igen, minden bizonnyal. Csakhogy a svédek bizalma azóta is töretlen és fő járványtani szakértőjüket, Anders Tegnellt szinte sztárolják. Ja, és a gazdaságuk meg sem érezte a járvány hatásait, és annak ellenére, hogy a legutóbbi időkig még a maszk viselését sem ajánlották, a legutóbbi jelentések szerint a többlet halálozás, tehát az adott időszakban megszokott halálesetek átlagához képest tapasztalt növekedés az országban a legalacsonyabbak között van Európában (Soric 2021).

Hasonlóan átláthatóan, de éppen ellenkező irányba indult Tajvan, ahol a korábbi SARS járványból tanultak, teljes szigorral azonnal lezárták a határokat. Állampolgáraiknak őszinte és teljeskörű tájékoztatást adtak, és ami keleten nem túl gyakori, az egyszerű emberek is beleszólhattak a kormányzati politikába (Nagy 2021). A tajvani csoda másfél évig tartott, ezalatt az élet a normális kerékvágásban, országos karantén bevezetése nélkül haladt egészen idén májusig. Az elsőosztályú megelőzési-kezelési struktúra még 2016-ban épült ki mindenfajta járvány visszaszorítására és a madárinfluenza, az ebola, a  MERS vagy a Zika esetében is jól vizsgázott. Elemei a központi irányítás; szigorú határellenőrzés; a védekező eszközök (maszkok, lélegeztető gépek, …stb.) gyártása és elosztása; a kontaktszemélyek gyors feltérképezése, az elkülönítő intézkedések gyors bevezetése; hatékony IT-háttér (elektronikus tájékoztató és szolgáltató rendszerek); napi pontos hivatalos tájékoztatás a lakosság számára; gyors és hatékony tesztelés. Az érem másik oldala, hogy 2020 februárjában törvényt hoztak a járvánnyal kapcsolatos álhírterjesztés kemény szankcionálásáról is, és a karanténszabályok betartását a személyi szabadságjogok korlátozását felvető „digitális nyomkövetővel”, mobiltelefonról ellenőrzik (Maráczi 2021). Ez az életforma teljes bezártsággal jár, és ma már csak néhány ország ragaszkodik hozzá, mert annyira megterheli a gazdaságot. A tajvaniak azonban még annak ellenére sem akarnak nyitni, hogy már több mint 70%-uk túl van két oltáson. Meg akarják várni, amíg a vírus megszelidül és az emberek immunrendszere megtanul vele együtt élni (Davidson 2021). A nyitásnak ugyanis valóban nagy ára van, az eddig szintén éltanulónak tartott Új-Zéland most kénytelen szembesülni ezzel (Corlett 2021). Ehhez képest Ausztria a legnagyobb szigorral és a nem oltottak hátrányos megkülönböztetésével sem tudta elkerülni a járvány terjedését, ezért kétharmados átoltottság ide, kétharmados átoltottság oda, a teljes lezárás mellett döntött (Murphy 2021). Kiskorúság és felnőttség, tájékoztatás és oktalan szigor keveredik ezekben a történetekben.

Együttélés:

Az eddigi megállapítások végiggondolása után egy teljesen más járványkezelési stratégiát vázolhatunk fel, mint ami a jelenlegi trendekből a világban kirajzolódik. Ennek lépései a következők lehetnek:

1. Felkészülni az együttélésre. Tudomásul vesszük, hogy új kórokozó van közöttünk, amely áldozatokat szed, de előbb-vagy utóbb saját szervezetünk fog a leghatékonyabban védekezni ellene.
2. Ehhez őszinte és kiterjedt tájékoztatásra van szükség, a népesség nagykorúsítására. Ez nem megy egyik napról a másikra, de megéri, és más frontokon is van pozitív hozadéka. Hangsúlyoznunk kell a kritikus, de valós tudás fontosságát, amely alkalmas a tévedhetetlen szakember mítoszának lerombolására, mert maga is meg tudja ítélni a tényeket és a szakembertől inkább kiegészítést, magyarázatot, tanácsot vár.
3. A népességet fokozatosan kell kitenni a vírusnak, olyan eszközök bevetésével, mint a maszk vagy távolságtartás, amelyek teljes védettséget nem adnak, viszont lehetővé teszik a természetes immunitás erősítését, ha a fertőzés intenzitása alacsony.
4. A veszélyeztetett helyszínek differenciált védelmét kell megvalósítani: ahol nagy a fertőzésveszély, ott és csak ott bevezetni a korlátozásokat, nem politikai hanem járványügyi megfontolások alapján. Egészségügyi intézmények, idősotthonok, tömegrendezvények és idegenek közötti szoros emberi együttlétet feltételező helyzetek (házibuli, kocsma, boltok, stb.) tartoznak ebbe a csoportba. A korlátozások során az emberek józan belátására és nem a büntetésre kell helyezni a hangsúlyt.
5. Alapos vizsgálatok a genetikai és egyéb markerekre. Ezt a területet az ide vágó kísérleti eredmények ellenére teljesen elhanyagolták. Fel kell deríteni, kinek az immunrendszere rendelkezik már előzetes reakcióképességgel, ez mennyiben jelenti a betegséggel való találkozás esetén a védelmet, vagy enyhébb és késői következmények nélküli lefolyást. Más részről ki az, aki nagy valószínűséggel ki van téve a súlyosabb lefolyásnak, mert szervezete nem tud védekezni a vírussal szemben, vagy éppen ellenkezőleg, olyan súlyos az immunreakciója, hogy azért válik veszélyeztetetté.
6. A veszélyeztetett csoportok differenciált védelme: ki az, akiknél van értelme vakcinázni, ki az, akiknél nincs, ha nem, akkor miért nem. Mi a helyzet a receptorhiányos emberekkel, náluk vált-e ki a vakcina védelmet, vagy az elkülönítés a megoldás, esetleg érdemes szérumot (ellenanyagot) adni.

Pokol és elkárhozás

Összefoglalva tehát, az igazi kérdés az, hogyan egyeztethető össze a biológiai és a társadalmi fenntarthatóság? Érdemes-e feladnunk évmilliók alatt kialakult, alkalmazkodóképes biológiai lényünket egy homályos, veszélyekkel teli és egyáltalán nem rokonszenves ábrándért, amit a technológiára, kényelemre, ellenőrzésre és manipulációra épülő modern világ kínál, jelen esetben a koronavírus okozta járvány kapcsán? Úgy gondolom, olyan fausti alku ez, amelynek a vége egyáltalán nem az emberiség jólétének biztosítása, hanem pokol és elkárhozás.

2021. november 30.

Hivatkozások:

1. Alberts B, Johnson A, Lewis J, et al. (2002): Molecular Biology of the Cell. 4^th edition. New York: Garland Science; 2002. Introduction to Pathogens. Available from:
2. Andersen, K.G., Rambaut, A., Lipkin, W.I. et al. The proximal origin of SARS-CoV-2. Nat Med (2020). https://doi.org/10.1038/s41591-020-0820-9
3. Bartleson JM, Radenkovic D, Covarrubias AJ, Furman D, Winer DA, Verdin E. SARS-CoV-2, COVID-19 and the Ageing Immune System. Nat Aging. 2021 Sep;1(9):769-782. doi: 10.1038/s43587-021-00114-7. Epub 2021 Sep 14. PMID: 34746804; PMCID: PMC8570568.
4. Chayinska, Maria, Özden Melis Uluğ, Arin H. Ayanian, Johanna Claudia Gratzel, Tymofii Brik, Anna Kende and Craig McGarty (2021): Coronavirus conspiracy beliefs and distrust of science predict risky public health behaviours through optimistically biased risk perceptions in Ukraine, Turkey, and Germany, SADE Journals, Group Processes & Intergroup Relations, June 15 2021, https://doi.org/10.1177/1368430220978278
5. Corlett, Eva (2021): Easing of New Zealand Covid rules could lead to summer crisis, experts warn, The Guardian, Wed 17 Nov 2021, https://www.theguardian.com/world/2021/nov/17/auckland-covid-travel-restrictions-to-be-lifted-in-december-says-ardern
6. Cox, David (2021): The disease-resistant patients exposing Covid-19’s weak spots. BBC Future, 22nd February 2021, https://www.bbc.com/future/article/20210219-the-covid-resistant-patients-e-the-viruss-weak-spots
7. Davidson, Helen (2021): ‘How long can you maintain it?’ Cost of Taiwan’s pursuit of Covid zero starts to show, The Guardian, Mon 8 Nov 2021, https://www.theguardian.com/world/2021/nov/08/how-long-can-you-maintain-it-cost-of-taiwans-pursuit-of-covid-zero-starts-to-show
8. De Vries, Rory D. (2020): SARS-CoV-2-specific T-cells in unexposed humans: presence of cross-reactive memory cells does not equal protective immunity. Publ.Med.gov, 2020 Oct 6;5(1):224. doi: 10.1038/s41392-020-00338-w. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33024093/
9. Dobos Emese: Akár a Margit-szigetről is kitörhetne a következő világjárvány? Heti Világgazdaság, 2020. november. 13.

doi: https://doi.org/10.1101/2021.04.22.21255913

doi: https://doi.org/10.1101/2021.08.24.21262415

doi: https://doi.org/10.1101/2021.11.08.21266055. https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2021.11.08.21266055v1

10. Flynn, Hannah (2021): Coronavirus reinfection: How long might ‘natural immunity’ last? Medical News Today, October 18 2021, https://www.medicalnewstoday.com/articles/coronavirus-reinfection-how-long-might-natural-immunity-last
11. Gazit, Sivan, Roei Shlezinger, Galit Perez, Roni Lotan, Asaf Peretz, Amir Ben-Tov, Dani Cohen, Khitam Muhsen, Gabriel Chodick, Tal Patalon (2021): Comparing SARS-CoV-2 natural immunity to vaccine-induced immunity: reinfections versus breakthrough infections medRxiv, the Pre-Print Server for Health Sciences Posted June 09, 2021.
12. Gibb, R., Redding, D.W., Chin, K.Q. et al. Zoonotic host diversity increases in human-dominated ecosystems. Nature 584, 398–402 (2020). https://doi.org/10.1038/s41586-020-2562-8
13. Harford, Tim (2021): Adatdetektív. 10 egyszerű szabály, hogy ne tudjanak manipulálni. HVG Könyvek, Budapest, 2021, 327 oldal 

https://hvg.hu/zhvg/20201113_koronavirus_jarvany_zoonozis_foldvari_interju

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK26917/

https://www.scientificamerican.com/article/jeanna-giese-rabies-survivor/

14. Hvg.hu (2017): Nagyon ijesztő járványügyi jóslatot tettek közzé. https://hvg.hu/elet/20170615_Ijeszto_jarvanyugyi_joslatot_tettek_kozze_a_szakertok  
15. Kennedy, A.E.; Cook, L.; Breznik, J.A. et al. (2021): Lasting Changes to Circulating Leukocytes in People with Mild SARS-CoV-2 Infections. Viruses 2021, 13, 2239. https://doi.org/10.3390/v13112239, https://www.mdpi.com/1999-4915/13/11/2239/htm
16. Kojima, Noah, Jeffrey D Klausner (2021) Protective immunity after recovery from SARS-CoV-2 infection, Lancet Infect Dis 2021 Published Online November 8, 2021 https://doi.org/10.1016/S1473-3099(21)00676-9
17. Kovács L. Gábor (2021): Új gyógyszerek bevetéséhez szükséges vizsgálatok. Pluszosok Egyeteme III/4, Pécsi Tudományegyetem, https://www.youtube.com/watch?v=tnYffBvk8T8
18. Lipsitch M, Grad YH, Sette A, Crotty S. (2020) Cross-reactive memory T cells and herd immunity to SARS-CoV-2., Nat Rev Immunol. 2020 Nov;20(11):709-713. Epub 2020 Oct 6. https://doi.org/10.1038/s41577-020-00460-4
19. Lite, Jordan (2008): Medical Mystery: Only One Person Has Survived Rabies without Vaccine–But How? Scientific American, 8 October 2008.
20. López-Feldman, Alejandro, David Heres, Fernanda Marquez-Padilla (2021): Air pollution exposure and COVID-19: A look at mortality in Mexico City using individual-level data, Science of The Total Environment Volume 756, 20 February 2021, 143929, https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2020.143929
21. Makary, Marty (2021): Natural immunity to covid is powerful. Policymakers seem afraid to say so. The Washington Post. Perspective, 15 September 2021 https://www.washingtonpost.com/outlook/2021/09/15/natural-immunity-vaccine-mandate/
22. Maráczi, Tamás (2021): Mi Tajvan titka, hogy eddig legyőzte a koronavírust? – Lo Ji-Csün a Mandinernek, Mandiner, 2021. május 21., https://mandiner.hu/cikk/20210521_tajvan_koronavirus
23. Mateus, Jose, Alba Grifoni, Alison Tarke, John Sidney, Sydney I. Ramirez, Jennifer M. Dan, Zoe C. Burger, Stephen A. Rawlings, Davey M. Smith et al. (2020) Selective and cross-reactive SARS-CoV-2 T cell epitopes in unexposed humans, Science, 2 Oct 2020, Vol 370, Issue 6512, 89-94 DOI: 10.1126/science.abd3871
24. Murphy, Francois (2021): Austria’s focus shifts to full lockdown as COVID-19 cases keep rising, Reuters, November 18, 2021, https://www.reuters.com/world/europe/austrian-covid-19-cases-keep-rising-provinces-prepare-full-lockdown-2021-11-18/
25. Nagy Iván László (2020): Egy hütte és egy focimeccs robbanthatták be az európai koronavírus-járványt, Hvg.hu, 2020. március. 31. 18:26  https://hvg.hu/vilag/20200331_Egy_hutte_es_egy_focimeccs_robbanthattak_be_az_europai_koronavirusjarvanyt#utm_source=hvg_top&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2020.04.01&utm_content=top3&type-id=HvgTopHvg&user-id={@(@)sid}
26. Nagy Gábor (2021): A jó járványkezeléshez a lakosság bizalma kell – ehhez egy kormány humort is bevethet, Hvg.hu, 2021.02.15. https://hvg.hu/360/202106__audrey_tang__jarvanykezelesrol_digitalis_demokraciarol__a_bizalom_bajtjai
27. Ovsyannikova IG, Haralambieva IH, Crooke SN, Poland GA, Kennedy RB (2020): The role of host genetics in the immune response to SARS-CoV-2 and COVID-19 susceptibility and severity. Immunol Rev. 2020; 296:205–219. https://doi.org/10.1111/imr.12897
28. Pandem (2017): Pandemic risk and emergency management. http://www.pandem.eu.com/
29. Parikh, Sudip (2021): Why We Must Rebuild Trust in Science. A scientific endeavor that is not trusted by the public cannot adequately contribute to society, Trend Magazine, The Pew Charitable Trust, February 9, 2021 https://www.pewtrusts.org/en/trend/archive/winter-2021/why-we-must-rebuild-trust-in-science
30. Paton, James and John Lauerman (2021): When Lifesaving Vaccines Become Profit Machines for Drugmakers. Bloomberg Businessweek, 2021. július 6. 06:01 CEST, https://www.bloomberg.com/news/articles/2021-07-06/when-lifesaving-vaccines-become-profit-machines-for-drugmakers
31. Pritchard, E., Matthews, P.C., Stoesser, N. et al. Impact of vaccination on new SARS-CoV-2 infections in the United Kingdom. Nat Med 27, 1370–1378 (2021). https://doi.org/10.1038/s41591-021-01410-w
32. Reuters Staff (2020): BioNTech wins $445 million German grant for COVID-19 vaccine, https://www.reuters.com/article/health-coronavirus-germany-vaccine-idUSKBN2661KP
33. Robbins, Rebecca and Peter S. Goodman: Pfizer Reaps Hundreds of Millions in Profits From Covid Vaccine, The New York Times online, Published May 4, 2021 Updated May 5, 2021 https://www.nytimes.com/2021/05/04/business/pfizer-covid-vaccine-profits.html
34. Sarraf, T. R. et al. (2021). Immunity to COVID-19 in India Through Vaccination and Natural Infection. medRxiv preprint. doi: https://doi.org/10.1101/2021.11.08.21266055. https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2021.11.08.21266055v1
35. Schenten, Dominik and DeeptaBhattacharya (2021): Chapter Two – Immunology of SARS-CoV-2 infections and vaccines Advances in Immunology, Volume 151, 2021, Pages 49-97
36. Schultz, Teri (2021): Do Sweden’s COVID liberties cost lives? Deutsche Welle, 21.04.2021, https://www.dw.com/en/do-swedens-covid-liberties-cost-lives/a-57268022
37. Shrestha, Nabin K., Patrick C. Burke, Amy S. Nowacki, Paul Terpeluk, Steven M. Gord (2021) Necessity of COVID-19 vaccination in previously infected individuals. https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2021.06.01.21258176v3.full.pdf+html
38. Soric, Miodrag (2021): Opinion: Sweden continues to stand out on COVID-19 strategy, Deutsche Welle, 29.09.2021, https://www.dw.com/en/opinion-sweden-continues-to-stand-out-on-covid-19-strategy/a-59353963
39. Szabó Yvette (2021): Betegre veszik magukat. Heti Világgazdaság, 2021. november 4. 4-10. oldal
40. Torjesen, Ingrid (2021) Covid-19 will become endemic but with decreased potency over time, scientists believeBMJ 2021; 372 doi: https://doi.org/10.1136/bmj.n494 (Published 18 February 2021) Cite this as: BMJ 2021;372:n494
41. Vietzen, H., Zoufaly, A., Traugott, M. et al. Deletion of the NKG2C receptor encoding KLRC2 gene and HLA-E variants are risk factors for severe COVID-19. Genet Med 23, 963–967 (2021). https://doi.org/10.1038/s41436-020-01077-7

---

[1] Szilágyi Mónika: Guido Silvestri: Nagyon optimista vagyok, mert ismerem ezt a vírust. Hvg. 2020. május 13.