Számháború

Kicsit nevetséges, ahogyan erőltetetten folyik a számháború vírus ügyben. A halálkuvikok mindenáron be akarják bizonyítani, hogy a járvány még mindig szedi áldozatait, illetve, hogy az elmúlt három évben sokkal többen haltak meg ennek és csak ennek a fertőzésnek a következtében, mint amennyit bevallanak, mint amennyi a statisztikából látszik, és így tovább.

Statisztikából pedig van bőven. Leginkább az egymillió emberre eső COVID okozta halálozás, illetve a valamilyen (előző évi, előző évtizedi, előző évek korrigált átlagának) halálozási arányához hasonlított többlethalálozás az, ami valamennyire objektív mutatónak elfogadható. Aztán el lehet vitatkozni azon, hogy vajon Magyarország miért is „teljesít jobban” majdnem mindenkinél Európában (kivéve talán Bulgáriát) az elhunytak ügyében: a szocialista múlt, az egészségügyi dolgozók hiánya, alulfizetettsége és képzetlensége, a krónikus betegek magas aránya és a depresszióban szenvedők száma miatt? Mondanom sem kell, egyik magyarázat sem jó semmire, illetve bármit meg lehet így is, úgy is magyarázni, mint a statisztikákkal mindig.  

Eleve, meg lehet-e mondani egyértelműen valakiről, hogy a halálát a Covid–19 vagy más társbetegség okozta? Ferenci Tamás válasza erre az, hogy nem. A mostani járványban elhunytak túlnyomó többségére igaz, hogy nem egyetlen, egyértelmű halálokuk van. Ha egy tumoros, cukorbeteg koronavírus-fertőzött meghal, ezek mind együttesen járultak hozzá a halálához – a haláloki statisztikában azonban csak egy haláloknál szerepeltethető az alany. Ahogyan a magyar rendszer azt sem engedi meg, hogy valaki egyszerűen végelgyengülésben haljon meg, mindig ki kell találni egy kórokot, és a bürokraták szűk agyának meg a statisztikai számításoknak megfelelően mindig csak egyet, hogy könnyebb legyen vele számolni.

Tehát kinek a halálát okozta a Covid? Mindenkiét, aki a halála idején covidos volt, függetlenül attól, hogy más súlyos betegség vagy állapot (daganat, szív- és érrendszeri betegség, elhízás, anyagcsere-betegség stb.) állt a háttérben? Vagy csak azokat sorolják ide, akiknél a Covid–19-betegség lehetett a közvetlen halálok? Honnan tudjuk, hogy az és csak az? Arról nem beszélve, hogy a kimutatása sem mindig egyértelmű, lehet valaki úgy beteg, hogy nem tudják kimutatni, és lehet úgy makkegészséges, hogy van benne ellenanyag (mert korábban már találkozott ezzel, vagy egy hasonló vírussal) sőt akár vírus RNS is (ezt mutatja ki a csalhatatlannak kikiáltott PCR). Abból, hogy valakiben jelen van a vírus, még egyáltalán nem következik, hogy beteg, és pláne nem, hogy attól halt volna meg. Értelmetlen úgy ahogy van.

Érdemesebb a többlethalálozást mérni. Csakhogy ez is meglehetősen bizonytalan mérőszám, ugyanis benne vannak azok, akik azért haltak meg, mert az orvosokat átirányították a koronavírusos betegeket kezelni, vagy mert nem végezték el rajtuk azt a műtétet, amivel életük meghosszabbítható lett volna, de azok is, akik fejreálltak az autópályán, mert még időben haza akartak érni a kijárási tilalom előtt, vagy elvérzettek otthon, mert egy háztartási balesethez nem ért ki időben a koronavírus fertőzötteket szállító mentő.

Távolabbi és utólagos vizsgálatkor meglátszik az is, hogy a nagy szigorkodás mégsem annyira jó megoldás. A járvány első évében dicshimnuszokat zengtek azokról az országokról, amelyek teljes lezárást rendeltek el, és ezért az elején – egy ideig – meg tudták akadályozni a vírus elterjedését, kevés emberéletet vesztettek. A lezárások azonban hosszú távon visszaütnek. Tajvan volt az első, ahol az exportra termelő gazdaság látta a kárát, de Új Zélandon a korábban hősként ünnepelt Jacinda Ardern lemondásához is hozzájárult, hogy hosszú távon nem tudta kezelni a lezárásokkal kialakult feszültségeket. Legújabban pedig Kína példáján látjuk, mi történik, ha a teljes szigor minden átmenet nélkül engedékenységbe csap át. Az európai statisztikákban következetesen és minden módszerrel három ország szerepel a legjobban: Norvégia, Izland és Dánia, illetve negyedikként kicsit lemaradva Finnország. Mind a kumulált halálozásban, mind a többlethalálozásban vezetik a listát a legkevesebb halottal. Ez persze nem nagy ügy, nagyon kevesen vannak, mondhatjuk, nem érintkeznek egymással. Ám utánuk rögtön ott van Svédország, amely azzal került be a hírekbe, hogy ott semmit nem írtak elő kötelezően. Mégis csak a svédek csinálták volna a legjobban? Igaz, az elején eléggé megszaladt a statisztikájuk, de hosszú távon egyértelműen a legjobbak között vannak. Vagyis ők már az első évben elveszítették azokat, akiket mások csak a későbbiekben.

 Forrás: Telex 2022. május 31.

Közben a reklámkampánnyal felérő és a vakcinázást szorgalmazó, a vírus veszélyességét alátámasztó számháború vígan folyik tovább. Lássuk a legfrissebbek gyöngyszemek egyikét itthonról: „Egy hét alatt 830 új beteget regisztráltak.” Nehogy túl gyanús legyen, hozzáteszik: „Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival?”

Majd folytatják a számokkal dobálózást: „A járvány kezdete óta összesen 2 194 102-re nőtt a koronavírussal fertőzöttek száma, múlt héten 830 új esetet regisztráltak. Jelenleg 325 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 6-an vannak lélegeztetőgépen. Előző héten harmincegyen haltak meg koronavírusos megbetegedésben, ezzel az elhunytak száma 48 738-ra emelkedett.”

Aztán jön a jelentés a frontról: „A koronavírus ellen beoltottak száma 6 421 732, közülük 6 208 908-an a második, 3 904 788-an a harmadik, 423 608-an pedig már a negyedik oltásukat is megkapták. A Koronavírus Sajtóközpont felhívja a figyelmet, hogy a vírus továbbra is a beoltatlanokat veszélyezteti a legjobban, ezért őket továbbra is az oltás felvételére kérik.”

Na, ez úgy marhaság, ahogy van. Az, hogy a vírus kit veszélyeztet jobban, egyáltalán nem attól függ, be van-e oltva vagy nincs – ez inkább csak bezavar a képbe – hanem attól, hogy milyen általános immunállapotban van, érzékeny-e a vírusra vagy nem, milyen körülmények között fertőződik meg, korábban találkozott-e már a szervezete a vírus antigénjeivel, ebből eredően mennyire védett természetes úton és immunrendszere hogyan reagál a kórra.

Mindenki ismer embereket, akik egy, kettő, akárhány oltás után betegedtek meg a vírustól, és számos olyat, aki annak ellenére maradt egészséges, hogy beadatta volna magának. Teljesen valószínűtlen, hogy ez utóbbiak három év alatt se találkoztak volna a vírussal. Sokkal valószínűbb, hogy találkoztak és náluk semmi gondot nem okozott. Nekem személyes véleményem, hogy az elhamarkodott, átgondolatlan, logikátlan és csak a (szakmai vagy politikai) hatalmat fitogtató intézkedések miatt sokkal többen haltak meg, mintha józan és őszinte tájékoztatás, alapfokú tanítás, oktatás és tanácsadás lett volna a fő csapásirány. A tiltás, parancs és erőszak, a vakcinázás mindenáron való erőltetése helyett inkább azt kellett volna megvizsgálni, ki az a 20% aki komolyan megbetegszik és a maradék 80% miért nem.

Én mindenesetre tudok egy nagyon jó okot arra, miért kell kritika nélkül és ellentmondást nem tűrően erőltetni az egész világon a vakcinázást még most is, amikor a vírus megszelídült, a lakosság annak rendje és módja szerint átfertőződött, valamilyen szintű immunitás feltehetőleg mindenkiben kialakult és jó okunk van feltételezni, hogy a vírus változékonysága miatt hosszú távon hatékony oltást később sem fog tudni senki kidolgozni.

Egyáltalán nem véletlen, hogy az Európai Bizottság amúgy is egyre több gyanús ügyletbe keveredő elnöke, Ursula von der Leyden a mai napig nem akarja kiadni azokat az SMS üzeneteket, amelyeket a Pfizer-vezérigazgató Albert Bourlával váltott, miközben az EB elnökeként épp 1,8 milliárd vakcina lekötéséről tárgyalt a gyógyszeripari céggel. A Bizottság elnökének az SMS-ügye egyébként régóta húzódik: von der Leyen még egy, The New York Timesnak 2021-ben adott interjúban árulta el egykor. A hatalmon lévők arroganciája pedig egyáltalán nem hungaricum: az újságírók kikérték volna ezt az üzenetváltást, azonban azt az Európai Bizottság nem adta ki, mondván: az EB-elnök üzenetváltásai egy cég vezérigazgatójával nem minősülnek iratnak, így azokat nem őrzik meg.

Azóta kiderült, a Pfizer minden egyes vakcinán 30% körüli profitot tett zsebre, és most, hogy a hivatalos készültségeket már a legtöbb országban lefújták, a magánszektorban kívánja értékesíteni a csodaszerét. Míg folyt a beetetés, az államokkal és az Unióval kötött ügyletekben 20 dollár körül adta az önköltségi áron fél-egy dollárba kerülő vakcinát (Light and Lexchin 2021). Eladták azt is, hogy rendszeresen kell az emlékeztető oltás, különben az egész nem ér semmit és megint jön a vírus. Ám miután már enyhült a járvány, ezért visszatérnek az eredeti árhoz, amennyiért a többi vakcinájukat is adják: 100 és 175 dollár között egy adagot. Az emlékeztető oltások időszakos ismétlésének hangsúlyozásával pedig bebiztosítják maguknak a hosszú távú extraprofitot. A mi kis kelet-európai nonszenszünkbe egy darabig bezavart a nem sok hatással rendelkező szovjet (bocsánat, orosz) és a még kevésbé hatékony kínai vakcina, de a lényeg ugyanaz maradt: profit mindenáron, akárcsak annak idején a háborúk alatt a hadiszállítóknál – ami mellesleg megint ismétlődik Ukrajnában: a profit mindenáron és minden gátlás nélkül.

Mindettől nem egészen függetlenül 2022 júniusában az USÁ-ban bejelentették: immár az öt év alattiakat is lehet a Pfizer és a Moderna vakcinájával oltani, év végére pedig már hat hónapos kortól nyomják a Pfizer és Moderna vakcináját. A stratégia tehát fel van okosan építve, pompásan rájátszik a kommunikációs káoszra, a bürokrata kuplerájra, a növekvő pánikra és a tudomány mindenhatóságába vetett hitre. Annak, hogy ez a hit alaposan megingott jelen esetben konkrét oka van: ahelyett, hogy kimondanánk férfiasan, fogalmunk sincs egy csomó dologról, amit ez a vírus csinál, mindenki megfellebbezhetetlen felsőbbséggel és magabiztossággal nyilatkozik. A gond csak az, hogy egymásnak homlok egyenest ellentmondó dolgokat. Így aztán nem csoda, ha a Pfizer és a többiek minden erőfeszítése ellenére szélsőségesen vakcina ellenes hangulat is úrrá lesz egyeseken és észokok nélkül szajkózzák, sokszor a fizikai erőszaktól sem visszariadva azokat a baromságokat, amelyeket viszont más érdekcsoportok adtak a szájukba. Mindemellett eltörpül a tény, hogy hat hónapos csecsemőnek még anyai immunitása van, saját immunrendszere fejletlen, és ha már ekkor beoltják, akkor az is marad.  

A betegség pedig úgy viselkedik, ahogyan a világ teremtése óta minden új betegség viselkedett és fog is, akármit csinál a modern orvostudomány. Először nagyon hatékony, mint minden új fegyver, aztán a megtámadott szervezet kialakítja a maga védelmi mechanizmusait, miközben a faj elveszti azon egyedeit, akik képtelenek voltak a kihíváshoz alkalmazkodni. És ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy azért-e, mert krónikus betegek, öregek, vagy egyszerűen csak érzékenyek voltak. Ám az új betegség okozta szükségállapot a biológia törvényei szerint egy idő után lecsillapodik, kialakul az új egyensúly és a betegség betölti nélkülözhetetlen evolúciós szerepét: ügyel rá, hogy az adott célfaj biológiai életképessége ne csökkenjen.

2023. február

1. Light DW, Lexchin J. The costs of coronavirus vaccines and their pricing. Journal of the Royal Society of Medicine. 2021;114(11):502-504. doi:10.1177/01410768211053006