Mint köztudott, a hatalom megeszi a lelket. Rá kellett jönnöm, hogy ez a legkisebb léptékben éppúgy mérgező és éppúgy politikai termék, akárcsak a nemzet, kereszténység, idegengyűlölet, mint azt magától a nagy G. Fodor Gábortól tudjuk. Ma az emberek nagy többsége kényelmes önigazolással kijelenti, hogy ő nem foglalkozik politikával, nem is érdekli, mi folyik az országban, a világban, amíg őt békén hagyják.
Nagy hiba.
Bölcselmük szerint a múlton nem lehet változtatni. Hát ezt meg ki mondta? Folyamatosan a múltat változtatja mindenki, aki hatalomra kerül, úgy hívják, emlékezetpolitika. Éppen hogy objektív történelem értékelés nincs. Még ha kell is rá törekedni. Meg aztán a múlt ismerete nélkül nehéz a jelent megérteni, a jövőt elképzelni. A jelen a múlt eredménye és a jövőt a jelen határozza meg. Persze nem puffogni kell a múlton, hanem szembenézni vele, leszűrni a tanulságokat, belátni a tévedéseket, és megpróbálni nem elkövetni ugyanazokat a hibákat. Hazugságra alapozva nem lehet igaz rendszert létrehozni – mondta egy ismerősöm és teljesen igaza van.
Persze a mai helyzetben Magyarországon politizálni vagy elvtelen megalkuvást, vagy némi mazochizmust, dacot, esetleg éppen titkosszolgálati munkát igényel. De a politikát figyelemmel kísérni nem árt, és akkor nem érnek akkora meglepetések. Nem árt, ha tudjuk: az, hogy „nem hagyunk senkit az útszélen”, csak arra vonatkozik, aki velünk van. Aki nincs velünk, ellenünk van.
Demagógok, vazallusok, oligarchák, opportunisták, korrupt kisemberek nyüzsögnek a nagy és nem kicsit őrült király körül, isszák szavait. Közben a kiszolgáltatottak egyre nagyobb tömege kerül egyre kilátástalanabb helyzetbe. Itt-ott vetnek nekik egy-egy koncot, hogy ne lázadjanak fel. Meg is osztják őket, Rómából ismert módon. Amerikában Munk Debate néven rendszeresen tartanak egy tévévitát, ahová az adott téma tekintetében ellentétes oldalon álló feleket hívnak meg, hogy győzzék meg egymást. Előtte közvélemény kutatást tartanak. Ebből kiderül, hogy a résztvevők 13%-a eldöntötte: nem akarja, hogy meggyőzzék. Úgy látszik, mi pápábbak vagyunk a pápánál, mert ebben az országban véleményem szerint sokkal több ember nem akarja, hogy meggyőzzék. Jó nekik lubickolni a langyos vízben, talán ezért virágzik a wellness turizmus. Nem csoda: a hatalom harminc éve barikád politikára játszik.
De hogyan jutottunk idáig? Már Jókainál a Rab Rábyban látni lehetett, mennyire ostoba és saját érdekei ellen csakazértis makacsul küzdő fajta a magyar. Ahogy jóval később Bibó István mondja egy remek tanulmánya címében: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. Erre még rárakódott a kommunizmus közgazdaságtana, amely úgy szól: ami a tied, az az enyém is, és ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd. Az eredmény egy olyan emberfajta, aki a magántulajdon és a közösségi tulajdon közötti különbségtételre nem képes. Így „veszti el” közpénz jellegét a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak adott nem kevés adófizetői összeg, egészen hasonlóan ahhoz, ami a legkisebb községekben is történik. Ehhez járul még az önmeggyőzés ragálya: ha sokáig ismételgetünk egy hazugságot, addig-addig, hogy az is elhiszi, aki kitalálta. Orbán tényleg elhiszi amit mond (Bernard Henri Lévy francia filozófus mondta róla egy interjúban). Így lehet eltávolodni a valóságtól.
A „közösség” eszménye is számos visszaélésre ad lehetőséget. Sokakat megtéveszt a fészekmeleg vonzása. Ők nem veszik észre, hogy létezik az önérdekből való önfeláldozás. Amikor az önzetlenség a legnagyobb fokú önzést takarja. Ki tudja, miért. Talán az elismerés iránti lelki igény és kóros megfelelési kényszer áll mögötte. Vagy kisebbrendűségi érzés. És érvényesítéséhez minden eszköz megengedett, mint a jezsuitáknál. A cél szentesíti az eszközt, mondta Machiavelli. Vagy legalábbis azt mondják, hogy ő mondta. Az biztos, hogy ilyen felfogáshoz nem erkölcstelennek kell lenni. Hanem erkölcs nélkülinek. Aki nem tudja megkülönbözteti a jót a rossztól. Kant szerint két dolog érdemel csodálatot: „a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem”. Már akinek van. Ez utóbbi. Na és akkor ott van még a kóros makacsság ami az őrülettel határos és megakadályozza tulajdonosát a racionális gondolkodásban. A másik oldalon a konszenzus elv a legnagyobb marhaság, mert így egyvalaki tudja rákényszeríteni az akaratát mindenki másra. Ez az igazi kisebbségi diktatúra. Simán előfordulhat, hogy a konszenzus elv alapján akadályozza meg valaki, hogy megváltozzon a konszenzusos döntéshozatal. Igazi rókafogta csuka. Nesze neked „közösség”. De ettől a határozatok, sőt szerződések titkosításának erőltetése még belefér. Hogy ne derüljön ki a turpisság. Annak idején azt mondtuk: A szocializmust olyan emberekkel kell felépíteni, amilyenek vannak. Ehhez a professzorom hozzátette: Ergo: úgy is néz ki. Ne csodálkozzunk, ha a NER hű leképezése az országban uralkodó társadalmi viszonyoknak.
A csordaszellem erőszaka alól pedig nincs kibúvás. Mindenben érts egyet velünk, mert ha csak egyben nem értesz, kilógsz, ellenség vagy. A legnagyobb barátból lesz a legnagyobb ellenség. És onnantól fogva egy dolog számít csak: a bosszú. Renegátoknak, árulóknak, átpártolóknak nincs helye a „közösségben”: Legalábbis, amíg mi mondjuk meg, mi a közösség definíciója: aki velünk van. Testestől, lelkestől. Nincs disztingválás, nincs egyedi elbírálás, minden vagy teljesen fehér, vagy teljesen fekete. Átmenet sincs, elhajlás sincs, egyéni vélemény sincs, hát még differenciált vélemény alkotás. Pedig nagyon is tudható: nincs olyan, hogy közös érdek. Az ember individuális lény, egyéni tudattal, egyéni érdekekkel. Egy embercsoport érdeke lehet átmenetileg, egy-egy ügyben közös, de amint az egyéni érdekekkel ütközik, ez utóbbiak kerülnek előtérbe. Ezen csak állandó egyeztetéssel, kompromisszum készséggel és nyitott, jóakaratú hozzáállással lehetne segíteni. Mind a sértődés, mind a bosszú nagyon negatív érzelem. Az ország akkor válik élénk, pezsgő igazi nemzetté, ha tagjait „felnőtt, önálló, szuverén személyiségként kezelő, nem pedig alattvalóként kihasználó, gyarapodó, biztonságos, szolidáris, nyitott” – vagyis valódi – közösség igazgatja. Az idézet Alföldi Róberttől való, a jelen politikai viszonyok ellentéteként mondta.
2019 vége
Vélemény, hozzászólás?