Ezek a hülye film címek. Mint a ma látott francia filmnél. Az eredeti a legnormálisabb: A trois on y va, azaz édeshármasban. De hogy miért kellett ezt angolra All about them-nek, magyarra meg idióta módon A csajom barátnőjének fordítani, azt nem tudom. Nagyon bunkó. Szerencsére a szinkron nem az volt, maga a film ugyanis egy csuda. Olyan jó kedvem kerekedett tőle, elfelejtettem az összes maníros amerikai baromságot, átadtam magam az élvezetnek, pedig éjjel fél kettőkor ért véget. Háromszög történet, de milyen: mindenki mindenkit szeret, a pár, Felix Moati és Sophie Verbeeck mindketten a lány barátnőjébe, az ügyvéd Anaïs Demoustier-ba esnek bele. És annyira más, mintha a közönséges amerikaiak csinálták volna. Ők nem is tudnának ilyet. Könnyed, humoros és egyúttal felemelő, őszinte érzelmekkel, amelyeknek az ember nem tud parancsolni. Ez a lány (tényleg 26 éves volt a film forgatásakor) először nem igazán tetszett, szeplős, jellegtelennek tűnik első ránézésre. De aztán ahogy halad a történet, egyre inkább megfog az a szelíd, erotikus báj, ami belőle árad. Az ilyen nőt nem akarja az ember mindenáron magáévá tenni, viszont nagyon szeretne vele szeretkezni. És az két különböző dolog. Egyébként is remekül játszott, de a bimbódzó kapcsolatok zűrzavarában fantasztikusan tudta érzékeltetni azt, milyen, amikor valaki két embert egyszerre szeret és nem tud közöttük választani. És ezen az sem változtat, ha egyikük saját neméből való. A lányok homoerotikus kapcsolatát mindig is sokkal izgalmasabbnak találtam, mint a meleg fiúkat, talán mert nem vagyok érintve benne. Átjárt a meleg, ahogy a csókolódzásukat néztem, ami egyáltalán nem az a félszeg, gátlásos csók volt, mint annak idején a Galgóczi Erzsébet kisregényéből készült Makk Károly filmben, az Egymásra nézve címűben a két főszereplőé. Látszott rajuk, hogy ők bizony ezt szívből élvezik, azt nem tudom megítélni, hogy a színésznők csak mint a szereppel azonosuló profik élvezték, vagy tényleg találtak valami izgalmasat benne. Mindenesetre bennem így öregkoromra oldódnak a saját gátlásaim és nemhogy gusztustalannak vagy visszataszítónak, esetleg kínosnak éreztem volna, hanem kifejezetten szépnek és őszintének tartottam. Persze ehhez hozzá kell járuljon egy profi rendezés és az előregyártott gesztusoktól mentes színészi játék, ami minden szereplő esetében – még az epizódokban is – teljesen megvolt. Szinte magáról értetődőnek látszik, hogy előbb-utóbb ki kell derüljön az igazság, és valahogy egyáltalán nem lepődünk meg, amikor a fiú és a lány sem lepődik meg, amikor kiderül, hogy ugyanazzal a Melanie-val úgymond „csalták” meg egymást, ami ebben a kontextusban nem is fejezi ki igazán a valóságot, és két csodálatos napot töltenek el hármasban. Ez alatt az embernek az a gondolata támad, milyen hülyeség is ez a monogámia, miért ne élhetnének hármasban boldogan amíg meg nem halnak. Ám a befejezés még ennél is izgalmasabb. A fiú barátnője megy el, mert „olyan szépek voltatok egymás mellett, hogy úgy éreztem, ezt kell adnom nektek, mert mindkettőtöket szeretlek”.
Vélemény, hozzászólás?