A háború óta nincs vírus. Még az MTA honlapján is 2022. januári az utolsó cikk, amely a koronavírus járványhoz kapcsolódik. Ezt megelőzően 2020 márciusa és 2021. vége között 82 közlemény, cikk jelent meg ezen a fórumon. Néhány a járvány társadalmi, gazdasági hatásaival foglalkozik, egy-kettő az immunrendszer mibenlétét magyarázza el, de az írások túlnyomó többsége vagy vakcinareklám, vagy a vakcinázást elutasítók és tévhitek ekézése.
Valóban fontos lenne, hogy elmagyarázzuk, miért ostobaság válogatás nélkül minden oltás elutasítása és olyan tévhitek elfogadása, amelyek egészen extrém és a valósággal köszönőviszonyban sem lévő fantazmagóriákat tesznek szinte vallásszerűen szilárd „hit” kérdésévé. Ám a kérdéssel foglalkozó „szakemberek” mégsem így járnak el. Helyette egyenlőségjelet tesznek mondjuk az életmentő himlőoltás, vagy a megfelelő emlékeztető oltással életre szóló védettséget adó veszettség elleni vakcina, illetve a koronavírus ellen kidolgozott, jó esetben és teljes oltási sor esetén sem több, mint 6-9 hónapos védettséget adó készítmények között. Annyira bele vannak esve a vakcinába, hogy a fertőzés járványtanának a természetes vetületeit észre sem veszik. Egyetlen egy közlemény sem foglalkozik például azzal, hogy miért vannak, akiken nem fog a fertőzés, hogy milyen tényezők csökkentik a vírus fertőzésre való fogékonyságot, hogy mi lehet a szerepe a fertőzést követő immunitásnak, milyen mértékű a vakcinával kiváltott immunitáshoz képest, illetve összesen egy írásban van utalás arra, hogy az életmód, a vegyes táplálkozás esetleg segíthet kivédeni a vírus támadását.
Számomra nagyon lényeges kérdés lenne például, hogy milyen markereket tudunk felmutatni, amelyek jó korrelációban vannak a vírusfertőzés enyhe – és nem súlyos – lefolyásával. Azt már az unalomig belénk sulykolták, hogy az idős, krónikus beteg, szisztematikus problémákkal küzdő, immunhiányos betegek esetében a fertőzés után a betegség kifejlődése sokkal súlyosabb, mint egészséges embereknél. Azt is, hogy aki be van oltva, nem hal meg, ha meg is fertőződik. Mára kiderült, hogy már ez a két állítás sem felel meg minden változtatás nélkül a tényeknek, hogy 100 év felettiek is kigyógyultak a betegségből, viszont oltottak is haltak bele. De hogy mi okozza azt, hogy másokon gyakorlatilag észrevétlenül megy keresztül, arról nem hallunk sokat. Persze nehéz is kutatni, mert az ilyen ember éli tovább vidáman az életét és eszébe se jut, hogy ő most orvosi eset kellene legyen. Ha én hozhatnék döntéseket, egészen biztos random tesztelést végeznék a teljes populáció reprezentatív mintáján ellenanyagot, de még inkább memória sejteket keresve. Így lehetne valami képünk róla, hogy hányan találkoztak eddig a vírussal, olyanok, akik esetleg észre se vették vagy nem gondolták, hogy tüneteik emiatt vannak.
Meg vagyok győződve róla, hogy hosszú távon nem egy olyan vakcina fogja elhozni a megoldást, amelynek hatásossága nem is olyan jó – nem tudjuk, hány százalékosnak kellene egyáltalán lennie, hogy mit jelent a védettség, a klinikai fertőzéstől vagy egyáltalán a fertőzéstől, haláltól vagy súlyos betegségtől kellene védjen. Meglepő, de az orvosok már akkor hatásosnak mondanak egy vakcinát, ha az esetek legalább 50%-ában véd. Ez számomra egy kicsit hasonlít Arisztid és a grófnő esetére, aki 50% esélyt adott arra, hogy el fogja venni a grófnőt: ő már akarta. És büszkén jegyzik meg, hogy a COVID elleni vakcinák hatásfoka 75 és 95% között változik. Nem tudom, mennyire vigasztalja a 25 százalékot vagy 5 százalékot, hogy a többi 75 vagy 95 egészséges maradt, de ő bizony a statisztikának erre az oldalára került.
A vakcinázásnak persze megvan a maga szerepe egy ilyen betegségben is, de azért ne álmodozzunk: a járvány akkor fog lecsengeni és életünk mindennapi részévé válni, ha az egész társadalom átfertőződött és kialakult egy olyan népesség, amelynek immunrendszere már találkozott a vírussal, akárcsak számtalan egyéb, potenciálisan kórokozó egyéb mikro-organizmussal. Ez nem a lekicsinylő kifejezéssel nyájimmunitásnak nevezett állapot, de azért amikor valamilyen okból fertőzés alakul ki, vagyis a vírus szóhoz jut, akár leromlott egészségi állapot, akár valamilyen intenzívebb fertőződés, akár egyéb okból, a szervezet nem a nulláról fog indulni és az esetek túlnyomó többségében elbánik vele.
A világjárvány valódi jelentőségét pedig megmutatja a tény, hogy a szenzációéhes sajtó és minden egyéb média mintha amnéziás lenne, alig-alig veszi elő a témát. Pedig – bármily fontos és ijesztő is a szomszédban dúló háború – ha valóban komoly veszélyt jelentene számunkra ez az új betegség, akkor mégis csak azzal foglalkoznánk, ami határainkon belül is jelen van. Ám a híreket mindig az uralja, ami nagyobbat durran – függetlenül attól, mekkora a valódi jelentősége. Ma már csak számháborúra futja: ennyi és ennyi fertőzött, halott, vakcinázott, vakcinázatlan.
2023. február 26.
Vélemény, hozzászólás?